Hírlevél feliratkozás | Kapcsolatfelvétel

Gyermekkel a könyvtárban

A lányaim imádnak könyvtárba járni. Pedig Emma is még csak óvodás.

A nyár végeztével játszótéri barátnőm elmesélte, hogy a 4 éves fiával beiratkoztak a könyvtárba. Első hallásra furának tűnt, hogy mit keres egy ilyen pici gyerek a könyvtárban?

Felfedem a múltam egy újabb "piszkos" tényét: egyetemi éveimig csak elvétve jártam be a könyvtárba. Ez a szüleim és nagyszüleim "érdeme" is, hiszen otthon saját házi könyvtárunk volt, és úgy a kötelező irodalom művei, mind a tanulságos lány- és egyéb mérföldkőnek számító regények karnyújtásnyira voltak. Mert olvasni azt azért imádtam (és továbbra is imádnám, ha lenne alkalmam felnőtt irodalmat (nemcsak gyerekenevelési könyveket) olvasni...).
Egyszóval a könyvtár előttem vizuálisan így jelent meg: sötét, porszagú helyiségek; kartoték-papírok rendezetlen, foltos sora; ráérő nyugdíjasok kedves beszélgetésbe elegyedési szándéka; elvárt kriptai csend. Szóval nem egy olyan hely, ahová a két  örökmozgó, kíváncsi, színeket, világosságot kedvelő lányaimmal mennék.

Szükségem volt két nap elmélkedésre, míg eldöntöttem, hogy mivel alapelvünk, hogy nyitottságra neveljük a gyermekeinket, nem zárkózhatok el ettől a lehetőségtől sem. Csecsemőkoruk óta könyvbarátok,  a szó teljes értelmében véve: mintha zsigereikben hordoznák azt, hogy a könyvekkel szépen bánunk, soha nem szakítják vagy gyűrik össze. Lapozgatják, falják őket, de ezt már csak átvitt értelemben. Egyértelmű, hogy a könyv számukra is értéket képvisel.
Így hát felmentem a kerületi, Ugocsa utcai Szabó Ervin könyvtár helyi honlapjára, és eldöntöttem, hogy holnap könyvtárba megyünk!
Ugyanis ott olyan gyermekbarát, színes, strukturált, hívogató látvány fogadott, hogy butaság lett volna ellenállnom a csábításnak.



Emma is türelmetlenül várta az eseményt, reggel olyan gyorsan felöltözött, mint még soha, így már nyitás után 10 perccel ott álltunk a könyvtár ajtaja előtt. Hogy mennyi időt töltöttünk ott?
3 órát, és Emma még maradt volna tovább is.


Valószínűleg új volt számára a helyzet, hogy a könyveket ki is kölcsönözhetjük, vagyis hazavihetjük, ezért a biztonság kedvéért rengeteg könyvet ott helyben el kellett neki olvasnom.

Itthon többnyire klasszikus magyar írók/költők gyerekkönyveivel van tele a könyvespolcuk, na meg rengeteg Kisvakonddal és Bartos Erikával :-), ezért nem lepett meg, hogy a könyvtárban főleg a Walt Disney könyvekre cuppant rá (Mickey Egér, Verdák, Micimackó).
Nagyon megörült, amikor látta, hogy ezekből és a kortárs magyar mesekönyvekből is hazahozunk egy szatyornyit.

Korábban még a 4 éves gyereket sem tudtam elképzelni a könyvtárban, pedig a másfél éves kis Lina is nagyszerűen szokta érezni magát.

Ugyanis gyerekjátékok is vannak, leporelló kiskönyvek, szóval minden, ami az ő szórakoztatásához illő. Annyira önálló, hogy legutóbb már saját maga választotta ki a könyveket, és még a mágnestáblára is feltette, hogy kényelmesen átlapozhassa.


Található egy kisasztal és székek is, ahol akár még játszhatnak is a többi gyerekkel.

Arról nem is beszélve, hogy szinte minden héten szerveznek valamilyen gyerekprogramot. Mi éppen egy mondókázó könyvbemutatón vettünk részt első látogatásunkkor, és Emma, akit visszafogottan szereplő kislánynak ismerek, itt bekiabált a kérdésekre, táncolt, ugrott, ahogy kérték. Jómagam is jót szórakoztam. (Mivel Lina ekkorra már elfáradt, a babakocsiból kísérte az eseményeket, és közben kidobigálta a pénztárcám tartalmát a szőnyegre, de a könyvtáros kisasszony mindig készségesen visszaadogatta neki. Ezt csak azért említem, mert nyomát sem láttam azoknak a szürkébe öltözött könyvtáros néniknek, akik még az én koromban szolgálták ki a kedves kölcsönzőket. Ehelyett szolgálatkész, mosolygós hölgyek lesik a kívánságainkat.)

A kérdésre, hogy mit szeret Emma legjobban a könyvtárban, ezt válaszolta: "Azt szeretem, hogy sok könyvet lehet elvinni, és jókat lehet futkorászni". Ugyanis zokniban nekiszalad, és térdepelve métereket csúszik a földön.

Emma első könyvtári látogatásán

Fenti élményeknek köszönhetően a könyvtározás rendszeres, 2-3 hetente megismétlődő programunk lett.
A lányok eddig is szerettek olvastatni, de azóta hétköznapokon legalább 1 óra, otthon töltős hétvégéken pedig több, mint 2-3 óra olvasással telik. Mindig van nálunk 5-8 kölcsönzött könyv, és mindkét gyermeknek megvannak az időszakos kedvencei.
És már abban a kegyben is részem lehet, hogy Emma mesél nekem és elalváskor Linának a könyvekből.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy a könyvolvasás az egy minőségi időtöltés: az ölünkbe ülnek, közben becézgethetjük-simogathatjuk őket, ettől a kis szeretet-tankjuk is feltöltődik, és teljességgel együtt töltjük ezt az értékes időt. Az is rendszeres, hogy egyik lábamra Emma ül, akinek már folyamatosan mesélek, Lina pedig a másikra, mert őt leginkább még az foglalkoztatja, hogy "Mi ez?". MÁR nem tolják el egymást az ölemből, nem kapkodják ki egymás kezéből a könyveket, és majdnem végtelen türelemmel várnak, ha éppen a másiknak mesélek, magyarázok. Ez a testvérkapcsolatokat is megerősíti, és általában a kapcsolatteremtést: ha például kedves vendég jön hozzánk, Lina egyből hozza a könyvét, és tolatni kezd az illető lába felé, hogy beleülhessen :-).

További érvek amelyekkel meg szeretnélek győzni Benneteket:

• Az olvasás megszerettetése: banalitás, de az a gyermek, akinek már kiskorában sok irodalmi élményben van része, iskolás korában nagyobb valószínűséggel fog olvasni szeretni. És kevésbé fog olvasási gondokkal küszködni.
• Személyiségfejlesztő: a kölcsönadás/kölcsönvevés tényét Emma már régóta ismeri és elfogadja (Lina, mint kistestvér már ebbe nőtt bele), ezért nem is volt gond azzal, hogy a könyveket vissza is kell adni. De az olyan gyerek számára, aki ezt idegenül fogadja, annak a könyvtározás még erre is jó tréning.
• Közösségépítő: megismerkedhetsz a helyi hozzád hasonló értékrendet követő, kultúra- és könyvszerető családokkal.
• Alkalmazkodási képesség fejlesztése: az azért nem változott, hogy a könyvtárban illik csendben lenni. Egy gyerektől sem várható el, hogy suttogva beszéljen, de mégis átveszik ennek a légkörnek a csendjét, és megpróbálnak halkabban beszélni, nevetgélni. Ha a gyermekünk mégsem ilyen természetű, akkor ez a helyszín arra is jó, hogy erre megneveljük. A fent említett aranyos alkalmazottak elnézőbbek, és tisztelik ezirányú jószándékunkat, aminek eredményeképpen gyermekünk is elsajátítja majd a "szépen" viselkedés tudományát, anélkül, hogy kényszernek érezze azt.
• Értékes szabadidős program lehetőség: az idegenkedő, nehezen oldódó gyermek is feltalálja magát: a gyermekbarát könyvtárak olyanok, akár egy játszóház, és innen már könnyen a könyvek felé lehet terelni az érdeklődését. Szerintem feladatunk átadni gyermekünknek a kultúra és a műveltség alapjait!
• Minőségi foglalkozás: A gyermek a könyvek mellett Téged is megkap, mert itt valószínűleg CSAK vele foglalkozol. Felolvasás közben nem kell arra gondolnod, hogy odaég közben a rántás.

Nagyon köszönöm játszótéri barátnőmnek, Szilvinek, hogy elindított ezen az úton, ugyanis a könyvtározás ötletét Tőle tanultam.
Tanulj Te is tőlünk.

Szóval nincs mese: Irány a könyvtár!

L.T., 2012. jan.